1. Rész ~ Találkozás

Ma reggel, vidáman ébredtem fel. Ugyanis, a barátom, akit szeretek, ma ide utazik. Egyszerűen felvagyok pörögve, elvégre, a álmaim pasijával először fogok találkozni. Az 5 órási busszal jön, ha jól tudom. Most reggel 6 óra van, de már felöltözve      ülök az asztalnál. Valamivel el kell ütnöm az időt, különben megörülök. Meg is van. Megcsinálom Bencének a helyet. Természetesen egy szobában fogunk aludni, és egy ágyban is. Felviharoztam a szobámba, és megágyaztam két személyre. A szekrényemben is rendet raktam, hogy legyen hova tennie a cuccait. Remek már fél 8. Na, haladsz Hannah. Tényleg, vajon a drágalátos bátyuskám felkelt már? Mindjárt kiderült. Átbaktattam a szobája elé. Lassan, résnyire kinyitottam az ajtót, és bekukucskáltam. Hét persze hogy még alszik. De nem sokáig. Óvatosan osontam az ágyához, és ugrottam. Egyenesen a bátyuskám hátára. Hogy én ezért kapni fogok-e? Nagyon is.
- Hannah!- hörögte, miközben próbált legurítani magáról.
- Az a nevem ne koptasd.- röhögtem, mert egyszerűen nevetséges fejet vágott.
- Nemmondod?- húzta mosolyra az arcát, és egy határozott mozdulattal lelökött magáról, aminek köszönhetően hátra bukfenceztem.
- Áúúú.- színleltem fájdalmat.
- Így jár aki Zerot fel meri ébreszteni.- mászott ki az ágyából, háttal. Kárvolt. Lendületből ráugrottam a hátára.
- Aki pedig engem ellök az meg így jár.- nevettem, és átkaroltam a bátyuskám nyakát.
- Nem látok.- morogta, mert eltakartam a szemeit.
- Nyisd ki a szemed.- lecsúsztam hátáról, mert meguntam lógni.
- Haha.- kuncogott, majd kiment.
Pff. Mennyi lehet az idő? 9 óra. Nem akar kicsit gyorsabban vánszorogni az idő? Hát persze hogy nem. Mindig akkor megy lassan amikor vársz valamit. Én ez esetben a találkozást a barátommal.
Azthiszem nézek valami jó filmet, azzal csak elmegy 2 óra. Így is lett. Letrappoltam a nappaliba, és levágódtam a kanapéra.
Egy ideig kapcsolgattam a tv-t, de semmi értelmeset nem találtam, ezért betettem egy dvd-t. Gru 2. Tökéletes. Már az első 3 percben röhögőgörcsöt kaptam, de nem gáz. Zero nézett rám mint aki szellemet látott.
- Ha valaki kérdezni ismerlek-e, letagadlak.- mormogott, de leintettem.

* 4 órával később*

Elaludtam. Az utolsó dolog amire emlékszem, az az volt hogy Zero lefordul a kanapéról. Őőő,..oké.
MENNYI AZ IDŐ? 1 óra. na, már csak 4 órát kell várni, és láthatom Bencét.
Mellém tekintettem. Zero, a földön, magzat pózban (?) aludt (??). Na, ez se normális. Viszont most nem ébresztem fel, annyira nem vagyok bunkó. Ehelyett átléptem, bebattyogtam a konyhába, és a hűtőből kivettem az utolsó dobozos kólát.
Szerintem el kéne menni bevásárolni. Beleléptem piros Convers cipőmbe, és már indultam is volna, amikor eszembe jutott hogy kéne egy cetlit hagyni. Előkerestem egy papírt, majd írtam:
" Bátyus, elmentem boltba, mert megint alig van itthon valami. Majd jövök. Pussz, Hannah."

Kiléptem az utcára. A legközelebbi bolt, 10 percnyire van innen, ezért bedugtam a fülesem, és hallgattam egy kis zenét. Mivel nem hallgattam hangosan, tisztán hallottam a hátam mögül a hörgést. Hörgést? WTF? Hátra fordultam, és egy Németh Juhász vicsorgó fejével találkoztam. SPRINT. Futásnak iramodtam. Kb 2 percet ha futottam, de lehagytam a kutyát rendesen. Huh, ezt megúsztam. Észre sem vettem, de pont a bolt előtt álltam meg. Ilyet is csak Én tudok. Beléptem az üzletbe, majd mindenkit köszöntöttem. Fogtam egy kosarat, és a nasis polchoz léptem. Nézzük csak. Nekem Oreo kell, de nemtudom Bence szereti-e. Na nem baj, próba szerencse. Beletettem a kosárba néhány dobozzal. Mindent összeszedtem, amikor egy ismerős személy állt nekem háttal. Bingó. Letettem a kosarat, és óvatosan a személy mögé osontam, majd megérintettem a vállát. Ugrott egy hatalmasat, én pedig konkrétan röhögőgörcsöt kaptam.
- Hannah.- mondta ki nevemet barátnőm, de nem bírtam reagálni, annyira nevettem.
- Nagyon vicces vagy.- kuncogott, majd megölelt.
- Szia Vikim.- szorosan megöleltem, és nyomtam arcára egy puszit.
- Hát te mit keresel itt.- kérdezte.
- Tudod, ez egy bolt, ahová vásárolni jönnek az emberek.- magyaráztam, ártatlan fejjel, de belül szét röhögtem a fejem.
- Örülök hogy rájöttél.- nevetett, szemforgatva.
- Amúgy, ma jön Bence.- válaszoltam rendesen kérdésére.
- Azjó.- mosolygott.
Felkaptam a kosaram, és a kasszához vánszorogtunk. Kifizettem mindent, majd rápillantottam az órára. Fél 3. Haladás. Bevártam barátnőmet, aki a szatyorral bénázott.
- Nincs kedved átjönni addig, amig Bence nem jön?- szegeztem a kérdést Vikinek.
- De. Mikor jön?
- Az 5 órás busszal.
- És Zero?
- Otthon alszik a kanapé mellett a földön.- emlékeztem vissza, és hangos nevetésbe törtem ki.
- ÚrIsten.

* 5 óra, buszmegálló*

Itt állok a buszmegállóban, és várom hogy bejöjjön a busz. És ekkor megpillantottam. A szívem hevesen kezdett dobogni, majdnem kiugrott a helyéről. Bekanyarodott a busz, és az ajtók kinyíltak. Megpillantottam Őt. Piros pulcsiban, fekete nadrágban, és szintén piros cipőben állt előttem. 2 bőröndjét ledobta a földre, és széttárta karjait. Futni kezdtem, Ő pedig lépésekkel közelebb jött. Beleborultam karjai közé, majd kezemet összefontam a nyaka körül. Szorosan öleltük egymást. Kicsit eltávolodtunk,  hogy megnézhessem arcát. Közelebb hajolt, majd megcsókolt. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam. Felkapott és pörgetni kezdtem. Eszméletlenül boldog voltam, madarat lehetett volna fogatni velem. Életem lejobb találkozása volt.