3. Rész ~ Szeretlek

- Nem haragszom.- húztam ravasz mosolyra ajkaim.
- Ajaj.- húzta fel kérdően szemöldökét.
- Gyere fel.- fogtam meg kezét, és húzni kezdtem a lépcső felé. Ahelyett hogy megmozdult volna, leült a székre. Fenyegető szemekkel néztem rá. Nem hatotta meg. Pff. Erősebben húztam, de mintha leragadt volna.
- Naa, gyere máár.- nyüszörögtem.
- De most olyan jó itt ülni.- mondta, én pedig megforgattam a szemeim. Elengedtem a kezét, és felbaktattam a szobámba.
Bebújtam az ágyba, elővettem a telefonom, leellenőriztem mindent, FB, Email-ok, stb. Nem voltam álmos, cseppet sem. Csoda ha ez után a film után akárki is tud aludni. Behúzódtam a fal mellé, hogy Bence is elférjen. Kb 10 percet szórakoztam a falammal, amikor valaki hátulról megpuszilta a nyakam. Brr. Kirázott a hideg.
- Na, mostmár nem olyan jó ottlent ücsörögni?- kérdeztem tőle.
- Melletted feküdni sokkal jobb.- mosolygott, és megcsókoltam.
Kezével átölelte a derekam, simogatni kezdte a hasam. Beleharaptam alsó ajkába. Magára rántott. Ráültem a hasára, és úgy csókoltam tovább. Belemarkolt a fenekembe, ezért belenyögtem a csókunkba. Chh, kis perverz. Visszafeküdtem a helyemre, és hozzábújtam. Mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig szorított magához. Nem kellett sok, percek alatt elaludtam.

* Reggel *
Arra ébredtem, hogy valaki puszilgatja az arcom. Kinyitottam a szemeim, és megpillantottam az édesen mosolygó Bencét. ÚrIsten, hogytud valaki ilyen édes lenni?
- Hmmm..- nyújtózkodtam egy hatalmasat.
- Jóreggelt.- nyomott egy puszit a számra.
- Nekedis.- mondtam még fél álomba.
- Gyere le.- nézett rám bociszemekkel.  Na, mit csinált?
- Mit csináltál?- kérdeztem, felhúzott szemöldökkel.
- Gyere le, és meglátod.
Nagy nehezen kimásztam az ágyamból, és megindultunk lefelé. Amint a lépcsőhöz értem, iszonyat jó illat csapta meg az orrom.
- Mi ez a finom illat?- néztem sunyin Bencét.
- Csak gyere.- húzott lefelé a lépcsőn.
Leértünk, és elkerekedett a szemem. Egy hatalmas tál palacsinta. Ezt a fiút én még ma halálra szeretgetem.
Leültem az egyik székhez, és mint a jó kislányok, kihúztam magam, és figyeltem Bence minden mozdulatát. Elém tett vagy 20 palacsintát, és egy üveg nutellát. ÁÁ, imádom.
Megkóstoltam egyet, és nagyon finom volt. Odasiettem Bencéhez, majd beleültem az ölébe, és tartottam neki a palacsintát, jelenve hogy harapjon belőle. Amint harapott egyet, megcsókoltam.
- Nutellás volt a szád.- haraptam egyet én is.
- Miután bepusztítottad ezt a rengeteg palacsintát, nincs kedved segíteni elmosogatni?- mutatott a mosogatóra, ami tele volt koszos tálakkal. Éreztem, hogy valami ilyesmi lesz.
- De.- nevettem, és tovább ettem a palacsintákat.

Miután elmosogattunk, neki álltunk filmet nézni, de nem nagyon kötött le, ezért fel re rohangáltam.
Úgyhogy, inkább elindultunk sétálni. Kimentünk a közeli parkba.
- Nincs kedved fogócskázni?- kérdeztem Bencétől, mire elég fura fejet vágott. Nem csodálom, elvégre egy 18 éves lány, nem szokott ilyet kérdezni a barátjától.
- Nincs.- közölte egyszerűen.
- Akkor inkább én is csak futok egy kört.- mondtam, majd el is indultam. Szerencse, hogy melegítőbe voltam, nem pedig farmerban. Elég nagy a park, úgyhogy 10-15 perc alatt meg lehet tenni. Miközben futottam, nekimentem valakinek. Konkrétan belémjött szemből.
- Nem tudsz figyelni bazdmeg?- ordítottam le a fejét. Dávid volt az. Na, itt úgy átsprinteltem a parkon, mint még soha. Felrántottam Bencét a padról, és eszeveszett gyorsasággal kezdtem futni vele.
- Hannah, mi a baj?- kérdezte lihegve.
- Dávid.- csak ennyit bírtam kinyögni, mert megérkeztünk. Behúztam Bencét a házba, aki mit sem értett.
Leültem egy székre, és kifújtam magam. Szerencse hogy Bence egy gyorsasággal fut mint én.
- Mi a baj?- kérdezte ismét.
- Nekimentem Dávidnak.- fújtam még egyet.
- És?- nézett rám fura arckifejezéssel.
- Ilyenkor idegrohama van. Tapasztaltam.- mutattam egy karcolásra amit a hajam eltakar. Ezt még akkor szereztem, amikor nekivágott a tanári asztalnak.

* Este *

Csináltam fincsi forrócsokit, és rávettem Bencét, a Twillight nézésére. Mondanom sem kell, győzködnöm kellett rendesen. Nem értem, mit nem lehet ezen a filmen szeretni. Olyan jó.
Leültünk a kanapéra, és jó szorosan hozzábújtam Bencéhez.
- Szeretlek.- nyomtam puszit a pofijára.
- Énis.- viszonozta előző cselekedetemet.

2. Rész ~ Mindennél jobban szeretem.

Életem legjobb találkozása volt. Most, a fellegekben éreztem magam. Itt ölel az a fiú, akit mindennél jobban szeretek. Végül, engedett a szorításomból, és távolabb lépett.
- Szia.- sóhajtott egyet, mint aki elfáradt. Nem is csodálom, a 42 kilómat nem könnyű emelgetni.
- Szia.- mosolyogtam mint valami hülye.
Összeszedtük a csomagjait, amit a leszállásnál ledobott a földre.
Már egy ideje sétáltunk, és kicsit fusztrált ez a helyzet. Szerintem észre is vehette, mert többször rám nézett, és kérdezte, hogy minden rendben van-e. A válaszom persze mindig igen volt. Pedig nem.
- Mond mer el mi a baj.- fordult felém, de mielőtt válaszolhattam volna, megérkeztünk.
Kinyitottam az ajtót, és Bencét előre engedtem.
- Íme.- léptem be az előszobába, és rámosolyogtam Bencére. Közelebb lépett hozzám, kezeivel átölelte a derekam, majd közeledett felém, amitől kicsit megijedtem ezért elhúzódtam. A 2. próbálkozásra viszont már nem húzódtam el, hanem hagytam magam. Megcsókolt. Istenem, azt hittem ott ájulok el.
- Khmm.- hörgött valaki Bence háta mögött.
Nagy bánatomra el kellett válnom Bencétől. A háta mögé néztem, és megláttam Zerot karba tett kézzel. Pff, mindig ilyenkor kell neked is felébredni?
- Kéne valami?- szegeztem kérdésem Zeronak, jelezve hogy épp megszakított valamit.
- Nem különösebben.- mért végig szúrós szemekkel.
- Akkor meg?
- Semmi.- és felviharzott a szobájába.
Bencére néztem, aki már közben le is vette a cipőjét.
- Bocsi Zeroért.- néztem rá megbánó szemekkel.
- Semmi baj, gondolom nem mindig ilyen.
Na, ebbe állatira beletrafált.
- Gyere, körbevezetlek.- nyúltottam a kezem, amit össze is kulcsolt az övével.
Mindent megmutattam neki, de utoljára hagytam az Én szobámat, ami mától az övé is lesz.
Amikor belépett, meglepődhetett rendesen, hiszen egy JB pószter sincs a falamon, mert leszedtem őket, tekintettel arra, hogy nem szívesen ébredne arra hogy 47 darab őt nézi. Ezért az összeset biztonságos helyre rejtettem.
- Na milyen?- kérdeztem.
- Pont téged jellemez.- mosolygott rám. Azt hittem elolvadok.
Közelebb léptem hozzá, és megöleltem. Érezni akartam a közelségét. Megcsókoltam, mert nem bírtam ki.
Mennyei volt, kellemes, érzékeny. Odavoltam rendesen.
- Annyira hiányzott már ez.- suttogta a csókunkba.
- Nekem is.
Tovább csókolóztunk, amíg valaki meg nem zavart minket. Zero lépett be a szobámba-
- Hanna...ja bocs.- ezzel ki is ment. Hát ezmeg?
- Gyere menjünk le a konyhába.- mondtam Bencének aki válaszul csak bólintott.
Lementünk a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Zero sehol. És fent sincsen. Bencére néztem aki viszonozta ezt a cselekedetet.
- Hát a bátyád?- kérdezte.
- Jókérdés. Nade mind1, nem érdekes majd előkerül.- mormogtam.
 Bencét leültettem egy székre, én pedig beleültem az ölébe. Jó szorosan hozzábújtam.
- Emlékszel amikor még azt beszélgettük, milyen jó lenne ha ez megtörténne? És most megtörténik.- suttogtam, és jó nagyon szippantottam kellemes illatából. Nemtudom minek volt ilyen jó illata rajta, de valaminek nagyon. Örökké el bírnám viselni hogy így ölelem. Ő is jó szorosan ölelt derekamnál, miközben azzal a kezével amelyikkel nem tartott, simogatta a hátam. Nyomtam egy puszit nyakára, aminek következtében kicsit megborzongott. Háhá, gyengepont.
- Igen, emlékszem.- felelte, majd megcsókolt.
Imádom. El sem hiszem hogy ittvan. És ha rajtam múlik nem engedem el soha.

* Este*

- Hm, nincskedved velem fürödni?- nézett rám kis kutyus szemekkel. Á, egyszer megfog ölni.
- Eltaláltad.- nevettem.
- Na lécci.- adott puszit az arcomra.
- Talán egy csókért cserébe.- alkudoztam.
- Neked bármit.- megcsókolt, és húzott magával a fürdőbe.
Miután sikeresen lefürödtünk, betettünk egy horrorfilmet, amitől repdestem az örömtől, de tényleg. Nem nagyon szeretem a horrorfilmeket, de ha Ő ezt szeretne nézni, ám legyen.
Akárhányszor undorító rész jött, Bence nyakába fúrtam a fejem. Hm, még mindig jó illata van. Jellegzetes Bence illat. Jajj.
Ránéztem a tévére, de hiba volt. Épp valami belső szerv repült szerte szét.
- Najó, lemegyek a konyhába.- mondtam, és lementem az említett helységbe.
Kivettem a hűtőből egy dobozos kólát, és leültem arra a székre, amelyik háttal van a lépcsőnek. Hibavolt.
Valaki megérintette a vállam.
- ÁÁÁÁÁÁ- sikítottam, és a kezembe lévő dobozos kóla repült egy hatalmasat.
- Nyugii, csak én vagyok.- Bence állt mögöttem.
- Ne ijesztgess.- szóltam rá.
- Neharagudj.- nézett rám megbánó tekintettel.
Hogy is tudnék rá haragudni, ha mindennél jobban szeretem?

1. Rész ~ Találkozás

Ma reggel, vidáman ébredtem fel. Ugyanis, a barátom, akit szeretek, ma ide utazik. Egyszerűen felvagyok pörögve, elvégre, a álmaim pasijával először fogok találkozni. Az 5 órási busszal jön, ha jól tudom. Most reggel 6 óra van, de már felöltözve      ülök az asztalnál. Valamivel el kell ütnöm az időt, különben megörülök. Meg is van. Megcsinálom Bencének a helyet. Természetesen egy szobában fogunk aludni, és egy ágyban is. Felviharoztam a szobámba, és megágyaztam két személyre. A szekrényemben is rendet raktam, hogy legyen hova tennie a cuccait. Remek már fél 8. Na, haladsz Hannah. Tényleg, vajon a drágalátos bátyuskám felkelt már? Mindjárt kiderült. Átbaktattam a szobája elé. Lassan, résnyire kinyitottam az ajtót, és bekukucskáltam. Hét persze hogy még alszik. De nem sokáig. Óvatosan osontam az ágyához, és ugrottam. Egyenesen a bátyuskám hátára. Hogy én ezért kapni fogok-e? Nagyon is.
- Hannah!- hörögte, miközben próbált legurítani magáról.
- Az a nevem ne koptasd.- röhögtem, mert egyszerűen nevetséges fejet vágott.
- Nemmondod?- húzta mosolyra az arcát, és egy határozott mozdulattal lelökött magáról, aminek köszönhetően hátra bukfenceztem.
- Áúúú.- színleltem fájdalmat.
- Így jár aki Zerot fel meri ébreszteni.- mászott ki az ágyából, háttal. Kárvolt. Lendületből ráugrottam a hátára.
- Aki pedig engem ellök az meg így jár.- nevettem, és átkaroltam a bátyuskám nyakát.
- Nem látok.- morogta, mert eltakartam a szemeit.
- Nyisd ki a szemed.- lecsúsztam hátáról, mert meguntam lógni.
- Haha.- kuncogott, majd kiment.
Pff. Mennyi lehet az idő? 9 óra. Nem akar kicsit gyorsabban vánszorogni az idő? Hát persze hogy nem. Mindig akkor megy lassan amikor vársz valamit. Én ez esetben a találkozást a barátommal.
Azthiszem nézek valami jó filmet, azzal csak elmegy 2 óra. Így is lett. Letrappoltam a nappaliba, és levágódtam a kanapéra.
Egy ideig kapcsolgattam a tv-t, de semmi értelmeset nem találtam, ezért betettem egy dvd-t. Gru 2. Tökéletes. Már az első 3 percben röhögőgörcsöt kaptam, de nem gáz. Zero nézett rám mint aki szellemet látott.
- Ha valaki kérdezni ismerlek-e, letagadlak.- mormogott, de leintettem.

* 4 órával később*

Elaludtam. Az utolsó dolog amire emlékszem, az az volt hogy Zero lefordul a kanapéról. Őőő,..oké.
MENNYI AZ IDŐ? 1 óra. na, már csak 4 órát kell várni, és láthatom Bencét.
Mellém tekintettem. Zero, a földön, magzat pózban (?) aludt (??). Na, ez se normális. Viszont most nem ébresztem fel, annyira nem vagyok bunkó. Ehelyett átléptem, bebattyogtam a konyhába, és a hűtőből kivettem az utolsó dobozos kólát.
Szerintem el kéne menni bevásárolni. Beleléptem piros Convers cipőmbe, és már indultam is volna, amikor eszembe jutott hogy kéne egy cetlit hagyni. Előkerestem egy papírt, majd írtam:
" Bátyus, elmentem boltba, mert megint alig van itthon valami. Majd jövök. Pussz, Hannah."

Kiléptem az utcára. A legközelebbi bolt, 10 percnyire van innen, ezért bedugtam a fülesem, és hallgattam egy kis zenét. Mivel nem hallgattam hangosan, tisztán hallottam a hátam mögül a hörgést. Hörgést? WTF? Hátra fordultam, és egy Németh Juhász vicsorgó fejével találkoztam. SPRINT. Futásnak iramodtam. Kb 2 percet ha futottam, de lehagytam a kutyát rendesen. Huh, ezt megúsztam. Észre sem vettem, de pont a bolt előtt álltam meg. Ilyet is csak Én tudok. Beléptem az üzletbe, majd mindenkit köszöntöttem. Fogtam egy kosarat, és a nasis polchoz léptem. Nézzük csak. Nekem Oreo kell, de nemtudom Bence szereti-e. Na nem baj, próba szerencse. Beletettem a kosárba néhány dobozzal. Mindent összeszedtem, amikor egy ismerős személy állt nekem háttal. Bingó. Letettem a kosarat, és óvatosan a személy mögé osontam, majd megérintettem a vállát. Ugrott egy hatalmasat, én pedig konkrétan röhögőgörcsöt kaptam.
- Hannah.- mondta ki nevemet barátnőm, de nem bírtam reagálni, annyira nevettem.
- Nagyon vicces vagy.- kuncogott, majd megölelt.
- Szia Vikim.- szorosan megöleltem, és nyomtam arcára egy puszit.
- Hát te mit keresel itt.- kérdezte.
- Tudod, ez egy bolt, ahová vásárolni jönnek az emberek.- magyaráztam, ártatlan fejjel, de belül szét röhögtem a fejem.
- Örülök hogy rájöttél.- nevetett, szemforgatva.
- Amúgy, ma jön Bence.- válaszoltam rendesen kérdésére.
- Azjó.- mosolygott.
Felkaptam a kosaram, és a kasszához vánszorogtunk. Kifizettem mindent, majd rápillantottam az órára. Fél 3. Haladás. Bevártam barátnőmet, aki a szatyorral bénázott.
- Nincs kedved átjönni addig, amig Bence nem jön?- szegeztem a kérdést Vikinek.
- De. Mikor jön?
- Az 5 órás busszal.
- És Zero?
- Otthon alszik a kanapé mellett a földön.- emlékeztem vissza, és hangos nevetésbe törtem ki.
- ÚrIsten.

* 5 óra, buszmegálló*

Itt állok a buszmegállóban, és várom hogy bejöjjön a busz. És ekkor megpillantottam. A szívem hevesen kezdett dobogni, majdnem kiugrott a helyéről. Bekanyarodott a busz, és az ajtók kinyíltak. Megpillantottam Őt. Piros pulcsiban, fekete nadrágban, és szintén piros cipőben állt előttem. 2 bőröndjét ledobta a földre, és széttárta karjait. Futni kezdtem, Ő pedig lépésekkel közelebb jött. Beleborultam karjai közé, majd kezemet összefontam a nyaka körül. Szorosan öleltük egymást. Kicsit eltávolodtunk,  hogy megnézhessem arcát. Közelebb hajolt, majd megcsókolt. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam. Felkapott és pörgetni kezdtem. Eszméletlenül boldog voltam, madarat lehetett volna fogatni velem. Életem lejobb találkozása volt.